Mese-meskete

Egyszer volt, hol nem volt, élt a Napfény városában hét királykisasszony. Történt egyszer, hogy a hétből hárman úgy döntöttek, szerencsét próbálnak a Nagyvilágban. Így hát az Aranyos, a Fura és az Öreg királylány egy forró nyári napon elindult  Thália Nagy Sárga Szentélyébe.
Sok veszéllyel kellett megküzdeniük: a perzselő napon hétfejű sárkányok és elvarázsolt manók serege kereszttüzében várakoztak három nap és három éjjel, mire végül bejutottak a Nagy Varázslótanács színe elé. Számos bajtársuk elbukott, és még több járt sikerrel a próbatételek során.
A királyleányok is megmérettettek: az Aranyos hercegnő megfelelt bár a próbákon, mégis inkább az Elvarázsolt Vidéken tölti a nyarát a királyi családdal.   A bölcs tanács úgy találta, az Öreg és a Fura hercegkisasszonyok viszont nincsenek még birtokában annak a varázstudománynak, amely ahhoz kellene, hogy ráléphessenek a Nagytemplom tövében álló csoda-deszkapallóra. Ám ez egy cseppet sem szegte kedvüket: eleresztettek egy jó teringettét, aztán nagyot lubickoltak az Önimádó és a Kis királyleányokkal a Kristálytóban a város lakosainak kisebb-nagyobb örömére.
Ha a napnak vége nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Na jó, most komolyan: a Szegedi Szabadtéri Játékok Valahol Európában-válogatásán voltunk. Petra és én ugyan nem kerültünk be, de ha hiszitek, ha nem, ez korántsem visel meg annyira minket, mint az várható lett volna. A maradék feszültséget(mert azért abból is volt egy jó adag) meg levezettük a Múzeum előtti szökőkútban való ökörködéssel, Tilla és Eszter hathatós közreműködésével.
Zsófi viszont nagyon ügyes volt és bekerült -volna, de a családi nyaralás az családi nyaralás. És biztos, hogy az is nagyon jó lesz! Azért háromszoros HURRÁ neki, mert legyőzte az akadályokat! Kongratulálunk!
Szóval ez lenne röviden az első castingunk története. És a szervezőknek üzenem: nem szabadulnak meg tőlünk ilyen könnyen, jövőre újra megszálljuk a Nagy Sárga Épületet, úgyhogy vigyázat!
Vége volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána ;p