Előadások(k?)

Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy a Heten, mint a gonoszok premierje szombat délben szerencsésen lezajlott. Azt hiszem, nem tisztem nyilatkozni arról, hogy sikerült, azt inkább minősítsék a nézők, elvégre, ők már látták a darabot. Tök fura, én még egyszer se. Szóval nem mondhatok véleményt :D

Azoknak pedig, akik lemaradtak rólunk-vagy neadjisten annyira tetszett nekik a műsor, hogy újráznának:

Heten, mint a gonoszok-rövidített változat
                                      június 3.(péntek)16.30 körül, Szent István tér: a darabunk keresztmetszetét nézhetitek meg a Százszorszép Gyermekház 60. szülinapjának alkalmából

És a várva várt második előadás
                                    június 24.(nahát, ez is péntek, micsoda véletlen), Százszorszép Gyermekház: ha valakinek még mindig nem lesz csömöre három előadásra való tömény  gonoszságtól, vagy még mindig nem látta a mi kis modernkori moralitásunkat, és szeretné, 24-én megteheti. A pontos időpontot majd még közzétesszük.

Röviden ennyi a műsortervezet. És köszönjük szépen a megtisztelő figyelmet minden volt és leendő nézőnknek!

Mese-meskete

Egyszer volt, hol nem volt, élt a Napfény városában hét királykisasszony. Történt egyszer, hogy a hétből hárman úgy döntöttek, szerencsét próbálnak a Nagyvilágban. Így hát az Aranyos, a Fura és az Öreg királylány egy forró nyári napon elindult  Thália Nagy Sárga Szentélyébe.
Sok veszéllyel kellett megküzdeniük: a perzselő napon hétfejű sárkányok és elvarázsolt manók serege kereszttüzében várakoztak három nap és három éjjel, mire végül bejutottak a Nagy Varázslótanács színe elé. Számos bajtársuk elbukott, és még több járt sikerrel a próbatételek során.
A királyleányok is megmérettettek: az Aranyos hercegnő megfelelt bár a próbákon, mégis inkább az Elvarázsolt Vidéken tölti a nyarát a királyi családdal.   A bölcs tanács úgy találta, az Öreg és a Fura hercegkisasszonyok viszont nincsenek még birtokában annak a varázstudománynak, amely ahhoz kellene, hogy ráléphessenek a Nagytemplom tövében álló csoda-deszkapallóra. Ám ez egy cseppet sem szegte kedvüket: eleresztettek egy jó teringettét, aztán nagyot lubickoltak az Önimádó és a Kis királyleányokkal a Kristálytóban a város lakosainak kisebb-nagyobb örömére.
Ha a napnak vége nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Na jó, most komolyan: a Szegedi Szabadtéri Játékok Valahol Európában-válogatásán voltunk. Petra és én ugyan nem kerültünk be, de ha hiszitek, ha nem, ez korántsem visel meg annyira minket, mint az várható lett volna. A maradék feszültséget(mert azért abból is volt egy jó adag) meg levezettük a Múzeum előtti szökőkútban való ökörködéssel, Tilla és Eszter hathatós közreműködésével.
Zsófi viszont nagyon ügyes volt és bekerült -volna, de a családi nyaralás az családi nyaralás. És biztos, hogy az is nagyon jó lesz! Azért háromszoros HURRÁ neki, mert legyőzte az akadályokat! Kongratulálunk!
Szóval ez lenne röviden az első castingunk története. És a szervezőknek üzenem: nem szabadulnak meg tőlünk ilyen könnyen, jövőre újra megszálljuk a Nagy Sárga Épületet, úgyhogy vigyázat!
Vége volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána ;p

Plakát

Itt van a színdarabunk plakátja, melyet saját kezűleg készítettem :) Az előadásunk az RMG-ben lesz május 28-án (szombaton)10:45kor a lenti tornateremben. Mindenkit szívesen látunk :P































Ui.: A képre kattintva megnézhetitek a teljes méretű plakátot. :)

Mozart! - Egyszerű út

Na már, ha már Lilla megígérte, hogy mindenféle kulisszatitkokat osztunk meg majd a kedves olvasóval, akkor én belerondítok itt a bemutatkozások sorába és elmesélem, hogy min röhögtünk legutoljára, aminek bármi köze lenne a színházhoz. Na nem! Nem magán a számon röhögtünk félreértés ne essék csak Elizabeth volt az a musical, amin hajnali háromkor két üveg (tiszta) kóla és három zacskó (tiszta) gumicukor elfogyasztása után végigröhögtünk. Na persze, majd hajnali háromkor az Operett Színházban vagyunk mi? Észlény! Megsúgom, annak, aki nem tudná, hogy fönn van neten is... Mondjuk azt se azért röhögtük végig, mert annyira szar, vagy vicces lenne, hanem szimplán csak annyira készek tudunk lenni a cukortól, meg a koffeintől, hogy azt szerintem a cukorbetegek is megirigylik...
Szóval nem magán a számon röhögtünk, hanem a nézőközönség kommentjein.

Nos, ő a felül említett videó. Azok számára, akik kevésbé értenek a számítógéphez elmondom, hogy ha rá kattintasz a videóra (nem a play gomb, nem nem a pause gomb, nem nem a teljes képernyős gombra, hanem a videó képernyőjére), akkor megnyitja a youtube-ot és ott el lehet olvasni a kommenteket...
Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja meg elképzelni Szabó P. arcát, amikor azt olvassa, hogy: "én szil felesége helyében lennék"...
Vagy esetleg: "nekem pedig a dolhai jobban bejon szivesen lennek a Szabo P.Szilveszter mikor a dolhait simogatja:D

szuper a video de nekem a bereczki-dolhai parositas jobban teccik"

Belegondoltatok már ilyenekbe? Az hagyján, hogy egy tök random ember a youtube-on "Szil"-nek hívja, de azért (bár a kommentek jogosak :P), az ilyen enyhe homoszexuális hajlamra való utalásokat utoljára talán Justin Bieber valamelyik paródiája alatt olvastam...

Lehet, hogy csak én reagálom túl és ha bárkinek nem teszik le lehet venni blogról. Csak gondoltam (hogy bár először nagyon humorosak a megjegyzések) tanulságos megmutatni a nagy Világnak, hogy (ha máshol nem is) de Mo.-n az emberek meredeken leszarják, hogy milyen egy darab... Bár tény, hogy az utolsó komment, amit bemásoltam tartalmaz némi érdemi kritikát is, nagyrészt a "ki simogat kit és ez mennyire buzis má".  Én értem, hogy tinédzserek vagyunk és különben is mindenhol a szexualitás van (és tény, hogy mi is ilyen dolgokon röhögtünk Elizabeth alatt, de azt nem fogom nagy közönség előtt elmesélni, és ha kifejtem a véleményem róla, akkor sem fogom azt leírni, hogy "háhá Janza Kata milyen f***án elküldi a Halált a p***ába (jó ez értelmes volt :D), csak, hogy valami szolidat mindjak). De ez akkor is színház és ne az legyen a mérvadó, hogy mennyi szexualitás van benne... Az oké, ha valaki azt mondja, hogy nehogy már férfiak simogassák egymást a színpadon, mert az olyan undorító, vagy valakinek éppen az tetszik, de ez a "jajj most "Szilike" feleségének képzelem magam, mert az úúú" és ezt megosztjuk azzal a no name emberrel, aki éppen velünk jön szembe az utcán, az szerintem óvodás szintű...

Elég buja óvodások :P. Lilla, szerintem ők a tieid lesznek, az biztos... Nem irigyellek :P.

Befejeztem :)

A legfurább

Éljen! Sikerült rászánnom magam arra, hogy csináljak egy bemutatkozást :P. Jó vagyok, mi?
Viszont nem tudom, hogy mit akarok írni.................................................................................................
Oké, megvan! (Előre szólok, hogy a helyesírásom egy nagy rakás tehénlepény, de ezt tudom szolgáltatni... majd a "főszerkesztő kisasszony" kiakad egy-két hibán és akkor majd kijavítom :P)
Szóval, én egy 16 éves pécsi születésű, szegedi lány vagyok. A helyi "kockasuli"-ba járok kémia szakra és jövőre már biosz fakultációm is lesz. Amúgy, ha bárkit érdekel színész szeretnék lenni, de ez ne zavarjon be :P.
Hobbijaim az olvasás, filmnézés, tánc (bár már egy éve nem táncolok rendszeresen), oh, igen és a bugyuta japán rajzfilmet nézése a neten :P.
A csapathoz három éve csatlakoztam és igazán örülök, hogy Lilla meghívott. A péntek délutáni otthonülés helyett, nem tudnak hazarángatni színjátszóról :). Igen, én inkább otthon ülök, minthogy elmenjek leinni magam a drága "barátaimmal". Félreértés ne essék, én szeretem az osztályomat (na jó, nem mindenkit), de ezeket az eseményeket szívesebben kihagyom és legyek inkább stréber szürke kisegér, minthogy a részegen fetrengést nevezzem szórakozásnak...
De ennyit a társadalom kritikáról, most RÓLAM van szó :).
Imádok színházba járni! Egy jó darabot képes vagyok tátott szájjal végignézni. Na igen, de ehhez JÓ darab kell. Vagy musical, vagy prózai darabokat szeretek inkább nagy ritkán esetleg az operett, vagy ne adj' Isten operát is megnézek. Balettet nem kifejezetten szeretem, de azért az se rossz, hogyha kockás hasú, deltás csávók ugrálnak előtted félmeztelenül ;P. Igen, Szegeden elég "komoly" a balettáruslat ebből a szempontból :P.
Na igen, de hogy jön össze a kémia a színházzal? Szárazjég! Ezt tudom válaszolni erre a kérdésre, amúgy semmi kapcsolat a kettő között... Na de akkor miért mentem kémiára? Erre egyszerű a válasz:
Én: Apa, szeretnék Szentesre menni színészképzőbe!
Apa: Oda nem mehetsz!
Én: Miért? (elég gyakori kérdésem)
Apa: Messze van, és nem szeretném, ha koleszos lennél.
Én: Oké, akkor Radnóti kémia szak jó lesz?
Apa: O.o
Szóval így zajlott le a beszélgetés :D.
Mondjuk a családomtól nem lehet sokat elvárni (mai) színház terén. Főleg musical színészeknél nem. Anyának megvan Dolhai, Bereczki, meg Szinetár; apának (talán) Dolhai; de bátyáméknak még ő sem. Mondjuk ezen azóta nem csodálkozom, mióta apa átkeresztelte Szabó P. Szilvesztert B. Kovács Péterre :"D. Kicsit se sírtam a nevetéstől :). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a családom műveletlen volna, csak szimplán nem érdekli őket a színház annyira, mint engem.
Mondjuk nekem is mondhattok aztán neveket, mert a név memóriám egyenlő a nullával. Meg különben sem az érdekel, hogy ki játssza, hanem az, hogy hogyan játssza. És ha sikerül színésznek mennem, én sem szeretném azt, ha azt mondanák, hogy "ő így, ő úgy". Nem szeretnék híres lenni. Mármint elismert szeretnék, lenni, persze, de nem híres. A kettő pedig nem ugyanaz. Nagyon örülnék neki, ha odajönnének hozzám, elmondanák, hogy mennyire tetszett, esetleg nem tetszett az, amit csináltam (szerintem az elismerés, ha valaki úgy érzi, hogy mondhat neked építő jellegű kritikát). Szeretném, ha kérnének autogramot, ha azt mondanák, hogy én vagyok a példaképük. De nem szeretném, ha csak körülöttem forogna minden, állandóan nyaggatnának minden hülyeséggel és ha csinálok valamit azonnal a címlapon vagyok mindenhol. Nekem az a zárt színházas hangulat, amit az előadások után látok az bőven elég. Meghitt, meleg és családias. Szeretem ha figyelnek rám, de ne állandóan. Szeretek középpontban lenni, de nekem is kell egy kis nyugalom.
Nem mellékesen én is járok egy másik színjátszó körbe (na jó, nem mondanám "kör"-nek az inkább szakkör, mint a miénk). Sokkal nagyobb társaság. Ugyanaz, mint amibe Lilla is jár. Nagyon szeretem, de azért meg sem közelíti a mi közösségünket. Aránylag sok előadásunk volt Kisszínházba, és tanárnőnek sok színházas összeköttetése van, de ha választani kellene, tuti, hogy itt maradnék :). Ha a színészi karrieremet nem is viszi (talán) annyira tovább, de ezért kárpótolna a közösség, meg úgy alapjáraton minden és mindenki a csapatban.
Szerintem ez egy elég átfogó jellemzés volt. Ha nem elég, akkor reklamáljatok. Sőt akár arra is rászánhatnátok magatokat, hogy elolvassátok blogom: http://littlemissprimadonna.blogspot.com/
Pá :P